A puszta népe

Van kinek a város csak egy dzsungel,
Nekem ez a puszta végtelen óceán,
Itt szült meg egy viharos éjjelen,
Nehéz vajúdás közben a jó anyám.

Gyerekfejjel vigyáztam a libát,
Vagy hajtottam rétre a tehenet,
Vacsoráig nem ettem mást soha,
Csak sót hagymát meg kenyeret.

De nem hagyta el mégsem a számat,
Elégedetlenség vagy netán panasz,
Volt rendes ingem gatyám kalapom,
S ünnepekkor az asztalunkon melasz.

Néztem ahogy az ostor hangjára,
Rendezett sorban vágtatnak nyerítve,
A csikós előtt a lovak a pusztába,
Lobogó sörénnyel boldogan feszítve.

Itt élek veletek e puszta lett hazám,
Köztetek él a családom gyermekem,
De ha eljő az idő s lehajtom fejem,
A végső nyughelyem ez a táj legyen!

 

 

Oldal: A puszta népe
Szeder Tamás (LángMűvész) versei - © 2008 - 2024 - verscsokor.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat